„Ez egy fantasztikus utazás volt. Előttem vannak a győzelmek képei, legfőképpen Wimbledoné. De most azért jöttem Önök közé, hogy közöljem, befejezem pályafutásomat. Alaposan átgondoltam mindent” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Mauresmo.
A francia teniszező az 1999-es ausztrál nyílt teniszbajnokságon robbant be a világ élmezőnyébe, óriási meglepetésre jutott el erőtől duzzadó játékkal a döntőig. Ott azonban vereséget szenvedett Martina Hingistől és 2006-ig kellett várni első egyéni Grand Slam-diadalára. Addigra sokat javult a játéka, így 2004. szeptember 13-án a világranglista élére került.
Mauresmo támadó stílusa erős fegyvernek számított, hiszen a női mezőnyben kevesen ütötték ilyen erővel és pontossággal a labdát. Igaz, már karrierje elején szembesült azokkal a „vádakkal”, hogy gyanúsan férfias a játéka. Keveseket lepett meg, hogy az 1999-es Australian Openen bevallotta, leszbikus és barátnőjével él együtt.
A magánéletéről azonban a sikereivel terelte el a figyelmet a franciák klasszisa, aki 2006-ban végre egyesben lett Grand Slam-győztes, Melbourne-ben és a sportág szent helyén, Wimbledonban emelte magasba a trófeát. Utána már meg sem közelítette ezeket az eredményeket, egyre többet bajlódott sérüléssel. Az elmúlt két évben két versenyt (2007 – Antwerpen, 2009 – Párizs) nyert – összesen 25-öt -, de egyre ritkábban közelítette meg csúcsformáját. Utolsó találkozóján a US Open második fordulójában két szettben kapott ki a kanadai Aleksandra Wozniaktól. Mauresmo a 21. helyen áll a WTA világranglistáján, vagyis a sérülések és a szerényebb teljesítmény ellenére is elfogadható pozícióban zárja karrierjét.
