Djokovicsnak legalább két élete van

Kupon Mánia akció!

Dohányzásról való leszoktatás, 70% kedvezménnyel, mindössze 2.940 Ft-ért!

- 70% 9800 Ft helyett 2940 Ft

Maglód

Már csak 70 kupon van

Micsoda meccs volt! Hányszor mondtam magamban, hogy na ne… ilyen nincs, döbbeneteses, viccelnek, embertelen, eszméletlen, ugyan már, ezek földönkívüliek. Egy ismerősöm azt írta nekem a találkozó után, hogy új szabály kellene a férfiteniszbe: felesleges 128 induló, elég csak Djokovics, Nadal, Federer és Murray. Ők játszanak körmérkőzéseket, mert az a tenisz, a többiek nagyon lemaradtak. Ez persze túlzás és sértő is, de egyszer kipróbálhatnák…

Az várható volt, hogy egyik sem tudja meglepni a másikat, annyira ismerik egymást, egészen fiatal koruk óta csatáznak, miközben jó barátok. Talán csak azt várták a szakmabeliek, hogy kitalált-e valamit Ivan Lendl. Azt mindenki tudta, beszéltek is róla, hogy néhány hét alatt még a nyolcszoros Grand Slam-bajnok sem érhetett el döntő változást, fejlődést Murray játékában, de taktikailag és lélektanilag már hozzátehetett valamit. Arról szóltak a hírek, hogy az elmúlt napokban a skót tenyeresén dolgozott az egykor rettegett Ivan, legyen agresszívabb, lépjen beljebb.

A mérkőzés hasonlóan indult, mint Nadal és Federer összecsapása: csak egy teniszező állt a pályán és egyoldalú volt a játék. Murray gyengélkedett, sokat hibázott és úgy tűnt, minden úgy alakul, mint tavaly, hiába igazolta le Lendlt, az eredményre várni kell. A lassúbb kezdés az első szett elvesztéséhez vezetett, de már a játszma második felében érezhető volt, hogy nem lesz ez annyira egyszerű. A játék elég hullámzó volt, egyikőjük sem szervált kiemelkedően (összesen 18-szor nyerték el egymás adogatójátékát, a szerb 11-szer), de nem is lehet azzal a dinamikával, agresszivitással, erővel egyenletes szinten teniszezni, amit produkáltak. Felváltva törölték fel a pályát egymással, időnként nézni is fájdalmas volt, mennyit futnak egyetlen pontért (345 labdamenetet játszottak). A tenisz nem volt variábilis, kiszorítósdit, adj király katonásat játszottak az alapvonalról. Aranyos volt Novak Djokovics: a meccs után a pályán nyilatkozva odafordult az aréna névadójához, megköszönte Rod Lavernek, hogy ilyen késői óráig maradt (bőven elmúlt már ekkor éjfél) és sir-nek szólítva őt elnézést kért az egysíkú játékért, a szerva-röpte hiányáért. Megígérte, hogy dolgozni fognak rajta a jövőben.

A csatának több fordulópontja volt. Az első, amikor Murray elkezdett felnőni a feladathoz. A második, amikor a skót megnyerte a harmadik szett rövidítését és úgy érezhette magát, mint Rafael Nadal tavaly a US Open döntőjében a harmadik játszma után: most elkaptam Djokót. Aztán jött a negyedik felvonás, ami gyorsan eldőlt és már mindenki a döntőre tartalékolt. Ez még két drámai pillanattal szolgált: előbb Djokovics elhúzott 5:2-re, bár azt kevesen értették, hogy honnan, miből, hogyan merített hozzá erőt, majd amikor már mindenki temette a skótot, Murray megtáltosodott, extázisba jött és 5:5 40:15-re fordított (a szerb szervált, fehát két fogadóelőny a 6:5-höz, majd még egy). Ekkor jegyezte meg mellettem az egyik brit rádiós kolléga, hogy ez a meccs Murray karrierjének a mérföldköve lehet. Nem lett az, mert hiába számoltak Djokovicsra, megint felállt. Az összecsapás egyébként is emlékezetett egy ökölvívó ütközetre, hol az egyik sorozta meg a másikat, miközben a kettősfedezékben védekező próbált visszatámadni, majd szerepet cseréltek.

„Büszke vagyok arra, ahogy küzdöttem. Egészen más játékos, egészen más hozzáállás, mint a tavalyi. Rosszul kezdtem, de képes voltam összekapni magam. A második és a harmadik szett egy-egy labdamenete brutálisan hosszú volt. Normális, hogy a negyedik játszmában kicsit visszaestem, bár szerettem volna, ha ez nem következik be, de azt hiszem, mindketten fáradtak voltunk. Hullámzó szintű meccs volt, mindketten jól játszottunk, ő egy kicsit jobban. Érettebb vagyok, mint egy éve, úgy érzem, mentálisan készen állok, fizikálisan még tudok fejlődni. Mindig azt mondták nekem, hogy Andy túl passzív. Ezt a meccset nem ez jellemezte, több pontot érőt ütöttem, mint ő és gyakrabban irányítottam. Ivan azt mondta a meccs előtt, készüljek fel arra, hogy nagyon fog fájni. Győzni fogok, de fájdalmas lesz, amikor égnek a lábaim. Arról is beszéltünk, hogy ha Novak nehezen veszi a levegőt, attól még nagyon tisztán és pontosan üti a labdát, ne várjak arra, majd elrontja. Természetesen csalódott vagyok, de nem lógatom az orrom”- nyilatkozta Andy Murray, aki az jobban zavart, hogy a csata után azonnal doppingellenőrzésre vitték. Tudja, hogy ez a rend, így kell lenni, de éjjel egykor kicsit frusztrálta majd öt óra teniszezés után.

„Mindkettőnknek voltak fizikális krízisei. Néhány pont döntött. Mindketten nagyon akartuk a győzelmet és mindent meg is tettünk érte. Pályafutásom egyik legnagyobb mérkőzése volt, talán a leghosszabb. A légzési nehézségeim miatt konzultáltam már orvossal és játékosokkal is, valami allergia, ami az elmúlt években nem jött elő itt Ausztráliában, de ez nem lehet kifogás semmire. Andy magabiztosabb volt, mint korábban, bevállalta a lehetőségeit, agresszívabban, jobban teniszezett. Mostantól minden a regenerálódásról szól. Az lesz a kulcsa a döntőnek. Megpróbálok először is annyit aludni, amennyit csak tudok, edzeni nem nagyon fogok, elég időt töltöttem a pályán”- mondta Novak Djokovics.