„Ilyen jellegű sajtóbeszélgetésen még sohasem vettem részt, és bevallom, nem tudom érzelmeimet leplezni” – mondta Orendi Mihály, a Debreceni Sportcentrum Kht. ügyvezető igazgatója, aki méltatta Győrffy pályafutását.
„Véleményem szerint a 20. század végének és a 21. elejének legkiválóbb magyar atlétanője ő, aki bebizonyította, hogy a tanulás mellett is lehet világszínvonalon sportolni. Láttam, amikor átugrotta az országos csúcsot jelentő 200 centimétert, és láttam, amikor dr. Győrffy Dóra egyedüli nőként előadást tartott a közgazdászok országos tanácskozásán. Igazi példakép ő a jövő nemzedék számára.”
Aztán a búcsúzó vette át a szót, és részletesen beszámolt az elmúlt hetek, hónapok történéseiről. Megtudhattuk, hogy májusban érzett először fájdalmat, de akkor még arra gondolt, hogy mindez csak a sok munka egyik megnyilvánulása. Aztán a litvániai viadalon a bemelegítésnél újra jelentkezett a medencetáji sajgás, s bár nagy kínok közt még azt a versenyt befejezte, a többit lemondta.
Egy specialista helyére rakta a porckorongot, és a magasugrónő pihent is két hetet, de aztán az egyik edzésen újra megroppant a dereka. Az MRI-vizsgálat eredményeként egyértelművé vált, hogy ágyéki gerincsérve van, és ödéma nyomja az ülőidegét.
„Injekciókkal, infúziókkal rásegítve talán az országos bajnokságon és az olimpián is elindulhattam volna, de nem láttam értelmét” – magyarázta a csúcstartó.
„Odaállhatnék Pekingben a léc elé, ám én nem azért álmodoztam erről az olimpiáról, hogy a selejtezőben kiessek. Mindvégig úgy sportoltam, hogy legyőzzem önmagamat, de most a legjobb eredményemet meg sem tudnám közelíteni. Úgy vélem, az a tisztességes, ha sem magamat, sem másokat nem áltatok. Nem szeretnék megélhetési sportoló lenni, a jövőben a civil életben keresek boldogulást.”
A peches atlétanő az athéni olimpiát is kihagyta sérülés miatt, és később is kísértette a balszerencse.
„Azért igazoltam 2006-ban Debrecenbe, mert úgy gondoltam, hogy itt hosszabb távon képes lehetek két méter körüli ugrásra. De abban az évben a disszertációm vonta el a figyelmemet, a rákövetkezőben pedig edzőm, Vona Attila halála viselt meg. Most meg a sérv…”
Mindezek ellenére Győrffy Dóra nem kesereg, úgy gondolja, sikerekkel és kudarcokkal együtt teljes egy sportoló karrierje. A visszavonulásáról már korábban döntött, de az ob előtt nem akarta nyilvánosságra hozni, hogy ne róla, hanem azokról szóljanak a hírek, akik részt vesznek a viadalon.
„Húsz évig atletizáltam, és két célt tűztem ki magam elé. Az egyik, hogy teljesítsem a kétméteres magasságot, megvalósult. A másik, hogy egy világversenyen a dobogó tetején hallgathassam a himnuszt, csak álom marad. Jóllehet 2003-ban megnyertem a főiskolai világbajnokságot, ott nem a himnuszt játszották el a győztes tiszteletére.”
A sportolónőt az ausztrál városhoz, Sydney-hez fűzik a legkedvesebb élmények, hiszen ott részt vehetett az olimpián, míg a junior világbajnokságon ezüstérmet nyert. A közgazdásznő viszont immáron a cívisvároshoz kötődik. A Debreceni Egyetem adjunktusa a docensi cím megszerzésére készül.