"Messze vagyunk Puskáséktól, de kézzel tapintható a magyar foci fokozatos fejlődése. A legutóbbi selejtező-sorozatban volt esélyünk az Eb-kijutásra, minden a hajrában dőlt el. Egyre több tehetségünk van, bizakodóan vághatunk neki a vébé felé vezető útnak" - vázolta fel álláspontját Dzsudzsák.
Megvédte korábbi döntését, miszerint az Anzsit választotta, azt mondta, alaposan megfontolta a dolgot, a klub számára nagyon sok pénzt, a maga számára pedig valódi előrelépést jelentett a váltás. Már csak azért is megérte, mert az Anzsival való szereplés jó belépőnek bizonyult a Dinamóhoz- fejtette ki. Hozzátette, szó sincs arról, hogy vándormadár lenne a nemzetközi futball világában, a Debrecennél, és a PSV-nél is több, mint három évet töltött, az Anzsi ilyen szempontból kivétel.
Értékelte a Mahacskalánál töltött félévet, ami nem éppen az elvárásai szerint alakult, hiszen csak nyolc meccsen játszhatott, és nem talált be egyszer sem.
"Nem volt egy sikertörténet, de kudarcnak sem nevezném. Rajtam kívül álló okok is nehezítették a helyzetemet. Minden új volt számomra: a város, a klub, az ország. Egy hónap, néhány meccs nem elég a tökéletes beilleszkedéshez. Aztán meg klucscsonttörést szenvedtem, amiből fel kellett épülnöm. Az év vége felé újabb négy meccset játszhattam, többek között a CSZKA ellen, amelyiken engem választottak a meccs emberének. Fontos volt számomra, hogy fel tudtam venni a ritmust. A Dinamo lépése szerintem igazolta, hogy a statisztika nem minden."
Dzsudzsák úgy érzi, az orosz bajnokságban erősebbek, atletikusabbak a védők, így nehezebb a góllövés is, öt gólt és nyolc asszsiztot vár magától a szezon végéig, s szeretné kiharcolni a BL-kvalifikációt a moszkvaiakkal. Ami a beilleszkedést illeti, sokat segíthet számára, hogy több játékost már ismer korábbról, így Kuranyit és Fernándezt is, továbbá, hogy oroszórákat vesz egy magántanártól, és édesanyja tanácsait is megfogadja, aki maga is orosztanár.
”
