Tíz hónap nagy idő, hát még az ökölvívásban! A 2009. január 10-i, Jurij Barasjan elleni magdeburgi mérkőzés után ennyit kellett várnunk arra, hogy Erdei Zsolt újra ringbe lépjen, de hogy megérte vágni a centit, az utólag nem is lehet kétséges.
Ehhez azonban áldozatot is kellett hoznia Madárnak: nem saját súlycsoportjában, félnehézsúlyban állt ismét a kötelek közé, hanem cirkálósúlyban kellett bizonyítania a nála majd’ nyolc kilóval nehezebb, maffiózó kinézetű olasz Giacobbe Fragomeni ellen.
Az első két menetben semmi sem érződött a súlykülönbség okozta hátrányból, sőt Erdei, minden túlzás nélkül állítható, rárontott ellenfelére. Bár bunyója ezt követően némileg tompult, a hatodik menetig zsebben érezhette a találkozót.
Ekkor azonban kisebb törés következett be, és attól lehetett tartani, Madárt elhagyta ereje; a jóval robosztusabb olasz felőröli. Szerencsére nem lett igazuk a kételkedőknek, és a kieli közönség (amelynek hangos többsége egyértelműen a magyar bokszoló sikeréért váltott jegyet a gálára) az utolsó menetekben egy friss és magabiztos Erdei Zsoltot látott a ringben. A WBC új cirkálósúlyú világbajnokát!
A megromlott egészségügyi állapota miatt rövidesen minden bizonnyal teljes visszavonulót fújó Fritz Sdunek büszke lehet tanítványára: Madár az első magyar ökölvívó, aki egy nagy szervezetnél két súlycsoportban is világbajnoki övet szerzett. Immár visszavonhatatlanul beírta magát az ökölvívás legendái közé!
SZÉP volt Madár
Hihetetlen voltál, Madár! Csak így tovább!!!
o mar nemlesz az...